Arany János A Rab Gólya Elemzés
- Arany jános a rab gólya elemzés 2
- Arany jános a rab gólya elemzés e
- Arany jános a rab gólya elemzés 6
A Nemzetőr-dal a forradalmi lelkesedés és a népies dalköltészet egyesülése, az egyes szám első személy anonimitása a katonatoborzók hangulatát idézi. A közösségi ének szabályának megfelelően hiányzik belőle a szubjektív líraiság. A szabadságharc utáni költészet hangulatát meghatározó veszteségélmény hármas gyökerű: • személyes válság (a magány élménye; Petőfi, a költő és barát elvesztése stb. ) • az önkényuralmi időszak szellemi és fizikai megpróbáltatásai (a szabadságharc elvesztésének kínzó élménye, nemzetvesztés) • általános kiábrándultságérzés, az európai szabadságmozgalmak elbukása, romantikus-liberális történelemszemlélet kiüresedése okozta válsághangulat. A magányélmény eluralkodása a küldetéses költői attitűd ellehetetlenüléséhez vezetett. A szabadság elvesztése a nemzetvesztés élményét szülte, az ebből adódó illúzióvesztés általános depressziót okozott. Az európai szabadságküzdelmek elbukásából adódó kiábrándultság, a romantikus-liberális történelemszemlélet válsága és kiüresedése, illetve az európai szellemi váltás, a pozitivizmus előretöréséből adódó bizonytalanság érzése egyaránt meghatározta Arany gondolkodásmódját és költészetét.
Arany jános a rab gólya elemzés 2
- Arany jános a rab gólya elemzés video
- Arany jános a rab gólya elemzés youtube
- Irodalom - 10. osztály | Sulinet Tudásbázis
- Arany jános a rab gólya elemzés 6
- Arany jános a rab gólya elemzés 1
- OTP Portálok
Arany jános a rab gólya elemzés e
Például a Toldiban: "Amott ül egy túzok magában" ez Toldi Miklósra vonatkozik. Nyelvileg megjelenik még a Mátyás anyjában is: "fekete holló". Itt a hunyadi család címerére utal. Így jelenik meg még a Szondi két apródjában is: "Bübül-szavu rózsák" itt a törököket jelképezi. Szintén csak nyelvileg van jelen A walesi bárdokban: "ajtó megől fehér galamb". Itt is csak metafora. Látható, hogy Arany több versében is megjelenik a madár-motívum, bár mindig mást jelent ezért nem tekinthető motívumnak a költészetében.
Arany János: A rab gólya Árva gólya áll magában Egy teleknek lábjában, Felrepülne, messze szállna, Messze, messze, Tengerekre, Csakhogy el van metszve szárnya. Tűnődik, féllábon állván, El-elúnja egyik lábán, Váltogatja, cserélgeti, Abban áll a Mulatsága. Ha beléun, újrakezdi. Szárnya mellé dugta orrát, Messze nézne, de ha nem lát! Négy kerítés, négy magas fal: Jaj, mi haszna! Bár akarna, Kőfalon nem látni átal. Még az égre fölnézhetne, Arra sincsen semmi kedve: Szabad gólyák szállnak ottan Jobb hazába: De hiába! Ott maradt ő, elhagyottan. Várja, várja, mindig várja, Hogy kinő majd csonka szárnya S felrepül a magas égig, Hol a pálya Nincs elzárva S a szabadság honja kéklik. Őszi képet ölt a határ, Nincsen rajta gólyamadár, Egy van már csak: ő, az árva, Mint az a rab, Ki nem szabad, Keskeny ketrecébe zárva. Még a darvak hátra vannak, Mennek ők is, most akarnak: Nem nézi, csak hallja őket, Mert tudja jól, Ott fenn mi szól, Ismeri a költözőket. Megkisérté egyszer-kétszer: Nem bírná-e szárnya még fel: Hej, dehogynem bírná szárnya, Csak ne volna Hosszú tolla Oly kegyetlen megkuszálva!
Arany jános a rab gólya elemzés 6
A rab gólya Árva gólya áll magában Egy teleknek a lábjában, Felrepűlne, messze szállna, Messze messze, Tengerekre, Csakhogy el van metszve szárnya. Tűnődik, féllábon állván, El-elúnja egyik lábán, Váltogatja, cserélgeti, Abban áll a Múlatsága, Ha beléun, újrakezdi. Szárnya mellé dugta orrát, Messze nézne, de ha nem lát! Négy kerités, négy magas fal: Jaj, mi haszna! Bár akarna, Kőfalon nem látni átal. Még az égre fölnézhetne, Arra sincsen semmi kedve: Szabad gólyák szállnak ottan Jobb hazába; De hiába! Ott maradt ő, elhagyottan. Várja, várja, mindig várja, Hogy kinő majd csonka szárnya S felrepűl a magas égig, Hol a pálya Nincs elzárva S a szabadság honja kéklik. Őszi képet ölt a határ, Nincsen rajta gólyamadár, Egy van már csak: ő, az árva, Mint az a rab, Ki nem szabad, Keskeny ketrecébe zárva. Még a darvak hátra vannak, Mennek ők is, most akarnak: Nem nézi, csak hallja őket, Mert tudja jól, Ott fenn mi szól, Ismeri a költözőket. Megkisérté egyszer-kétszer: Nem bírná-e szárnya még fel; Hej, dehogynem bírná szárnya, Csak ne volna Hosszu tolla Oly kegyetlen megkuszálva!